A Rémautó az én olvasatomban az újkori King-művek közé sorolandó. Vízválasztónak pedig az úriember életének azon momentumát tekintem, mikor az életében (és a lábában) a törés bekövetkezett. A balesetről nem akarok hosszan értekezni, lévén ez nem bulvármagazin, hanem írásművekkel foglalkozó honlap. A pontosság kedvéért azért közbeszúrnám, hogy a Rémautó alvázát King már a baleset előtt megépítette, utána inkább csak a karosszériamunka maradt.
King fogyasztása közben nemcsak a sorokat, de a sorok közt is olvasnunk kell. A mester szimbolikájáról persze lehet vitatkozni, de annak jelenléte kétségbevonhatatlan. Nézzük hát, mit is takar a Buick festéke valójában.
A kocsira Pennsylvania rendőrei váratlanul találnak rá. Különös körülményei vannak a Buick Roadmaster megtalálásának. A sofőr egyszerűen magára hagyja a kocsit egy benzinkútnál, majd eltűnik, és nem is bukkan fel többé.
A kocsit, amit nyughatatlan légkör vesz körbe, különös jelenséget produkál, az őrsre szállítják. A rendőrök különféleképpen reagálnak a Buick Roadmaster jelenlétére. Némelyek ügyet sem vetnek rá, mások mániákusan kutatják az eredetét, a miértjét, az értelmét. Ismerős kérdéskör? Az bizony.
A Roadmaster ugyanis nem csupán egy átjáró a másik világba, nem a megtestesült gonosz, még csak nem is Isten. (Ő inkább a kalapos fickó, aki magára hagyja a kocsit, és bizonyára messziről figyeli, hogy az emberek mihez kezdenek vele.)
A Buick Néha sötét, máskor fényesen sziporkázó. Elragad jót és rosszat, válogatás, indoklás nélkül. Néha természetellenest okád ki magából, furcsaságokat, amire az emberek haraggal, ellenségeskedéssel reagálnak. (Pennsylvania rendőrei botokkal verik agyon azt, ami nem hasonlít rájuk.)
A Rémautóban nemcsak happyend nincs, de történetbeli csavar sem. A felismerésnek bennünk kell végbemennie, amint rádöbbenünk, hogy mi tükröződik a Buick szélvédőjén. Mi magunk, a reakciónk az élet csodájára.
A szereplők csupán levonulnak a színpadról. Ha figyelmesen értelmezzük a mozaikdarabkákat, akkor bennünk kell megérnie a felismerésnek, a bizonyosságnak, hogy a létezésnek nevezett dologról nem tudhatunk meg semmit, mert ahhoz egy kitartó emberélet kevés.
|
|